Az egyszer biztos, hogy az orvos nem írná fel receptre a „hőségfutást“. Sőt, mi több: tiltóvényt adna ki. A képzett és elvetemült futók pedig nem olvasnák el a tiltóreceptet, mert ők futni és nem olvasni szeretnének. Én az utóbbi futófajtát képviselem, azaz semmi és senki nem tarthat vissza a napi adagomtól. Az időjárás végképp nem. A bioritmus, a napi habitus…
Rövid verzió: elmentem, elindultam, futottam, anyáztam, elcsendesültem, suttogva anyáztam, vánszorogtam, átfutottam a célkapun, zabáltam, piáltam, hazajöttem. Nagyjából ennyi. Aki ismer, tudja, hogy az egyik legfőbb jellemzőm, hogy fosom a szót. Emiatt a rövid verzióval csak oktattam magam, hogy így is lehetne versenyemlékeztetőt írni. Megígérhetem, hogy igyekszem rövidre fogni a Szufla 52 km-es versenyéről szóló beszámolómat. Miattatok. Értetek. Viszont telepakolom baromsággal, ami…
9. kilométer Kilencedik élmény Eszméletlen ez a lefelé vezető hepehupa. Szinte ügetek, mint egy póni. Ha felgyorsulok, akkor villámgyorsan visszaveszek az orcámból, mert nem szeretném elveszíteni az élményt. Jobb térdem enyhén sajog, de ez mindig így szokott lenni, a futás ezen stádiumában. Nem törődöm vele. Csak a belülről feltörő puha légzés, és a szétáradó morfium. Pont erre van szükségem. A…
folytatás…… 5. kilométer Ötödik élmény Megint a sík terepre értem. Előttem a messzeség, mögöttem a dombok. Nem tudom, hogy elkapott-e már Titeket is az érzés, hogy soha többé nem álltok meg? Az, hogy ebben a futásban benne van a „végtelen sok kilométer, végtelen sok tapasztalat“? Az, hogy kifutnátok a Világból, de a Világegyetemből is? Az, hogy bármit, bármikor, bárkinek megtennétek, csak…
Ma olyat futottam, hogy megpillantottam a Magasságos Atyát, a Szentháromságot, és a Mennyeknek Országát. Hogy miért? Tudja a fene. Csak futottam egyet…. Itthon úgy döntöttem, hogy a mennyei élményeket nyújtó 12 kilométernyi futást 12 érzésre, 12 kérdésre, 12 gondolatra, és 12 válaszra szakaszolom. Itt van hát… Ősz, péntek délután Szürke, bágyatag, plöttyedt őszi nap délutánja. A suli (ahol föcibioszos tanárként…
Végre könnyű volt beszámolót írni, mivel a felkészülési periódust az egy hete Radenskában futott maratoni bejegyzésemben már kivégeztem. Elég, ha a KKM 2015 elnevezésű profi futóversenyről regélek: Keszthely lett a „kombi-futás“ második tagja. Felkészülés: a verseny hetére egy hosszú-lassút (26 km – 5:10-es tempó) és három rövidebb tempósat terveztem az etyeki dombokon, alkalmanként nem többet, mint 12 km (4:30 körüli átlaggal).…
Miközben autókáztunk a szlovén határon túl, és a rádióból umpalumpa nyelven énekelt Jaroslav Mittoménki, arra gondoltam, hogy ilyen erős még sosem voltam bevetés előtt. A gerincem oké, a seggem „bredpittes“, a tüdőm matracpumpa, a szívem elefántbikányi, az arcom kicsi, az agyam szokásosan briliáns. Most rímben folytatom a „fekete részt“: “Ám elvesztettem egyetlen kincsem, mivel se csípőm, se lábam nincsen”. (ismeretlen, de…
Amikor Csomád felől a veresegyházi útra fordultunk, és lepillantottam Veresegyházra, az jutott eszembe, hogy ezt a látványt talán még Petőfi sem akarná megénekelni. Perverz módon mégis tetszett, de csak olyan módon, ahogyan egy rút, de okos nőre felfigyel az ember. A futóversenyt követően azonban, groteszk módon egyenesen szépnek tűnt a „lány“, Veresegyház. Engedjétek meg, hogy érzéseimet egy utánozhatatlanul szép, szerelmes költemény…
„Isten pediglen lenézett rám, karját nyújtotta felém, és én belekapaszkodtam volna vala. Csak az utolsó pillanatban vettem észre, hogy segély-jobb helyett csupán „középső ujjat“ mutat, hogy tudjam, hol van a helyem“. Jézus legalább hétszer bukott fel a nehéz keresztrúd alatt, ha nem tizennégyszer. Aznap, a Via Dolorosán – félúton a Golgota felé – sokszor elgondolkodhatott a miérteken, kérdéseket fogalmazhatott meg,…