Ma olyat futottam, hogy megpillantottam a Magasságos Atyát, a Szentháromságot, és a Mennyeknek Országát. Hogy miért? Tudja a fene. Csak futottam egyet….
Itthon úgy döntöttem, hogy a mennyei élményeket nyújtó 12 kilométernyi futást 12 érzésre, 12 kérdésre, 12 gondolatra, és 12 válaszra szakaszolom. Itt van hát…
Ősz, péntek délután
Szürke, bágyatag, plöttyedt őszi nap délutánja. A suli (ahol föcibioszos tanárként dolgozom) agyilag kiherélt, a gyerekek leszívták az életerőt. Az motoszkált a fejemben, hogy – na, hogy is fogalmazzak, hogy kultúrált maradjak, …. meeeegvan, szóval az a mondat alakult ki bennem, hogy „ma fusson a tököm“. E gondolat mezsgyéjén haladva el is jutottam az ágyamig, és beledöglöttem a közepébe. Mint egy vemhes mangalica. Tíz perc fetrengést követően kikászálódtam, mert hirtelen lyukat égetett az agyamba egy másik – az előzőnek kicsit ellentmondó – gondolat, miszerint: – Ma csak egy rövidet futok! Maximum 12 kilométert, se többet, se kevesebbet! Felírtam a a kigondolt paramétereket, találkahelyet, sebességet, ezt-azt a „futócsoportunk“ fészbukos üzenőfalára, és ezzel fixáltam is a kérdést. Nem volt visszaút. Futok és kész!
Három órakor ott álltam a startvonalon, ami a botpusztai gesztenyesor hetvenhatodik gesztenyefájának töve, és nekivágtam a tervezett 4×3 km-es távnak. Csak, hogy követhető legyen a játék: egy kör másfél kilométer “előréből” és másfél kilométer “visszából” tevődik össze.
1. kilométer
Első élmény:
Általában lassan kezdek, hiszen a bemelegítést az első kilométerrel szoktam kiegészíteni. Lassan emelkedik a pulzusom, de légzésem gyorsan beáll normális ütemre. A jobb seggem, és bal térdem érdekes párost alkotnak. Ők együtt szoktak fájni, de képzeletben rájuk üvöltök, és lassan kussolni kezdenek. 5:12-es kilométer, nem haragszom érte.
Első kérdés
Miért szeretsz futni?
Első gondolat
Minden nap futok. Mintha készülnék valami kegyetlenül kemény versenyre. Csak rovom az utakat, meg a tájat, szántásokon hágok át, erdei ösvényeken botorkálok, előbb még itt, aztán már ott. Hogy miként vagyok képes elindulni? A válasz egyszerűbb az egyszerűnél: tudja a tököm. Amikor hazaérek tök harapósan, eszem egy Snickerst, iszom valami pezsgőtablettás löttyöt, leragasztom a csöcseimet (hogy ne lobogjanak), magamévá teszem a futóruhámat, beállítom a GPS-t és már indulok is. Mint egy holdkóros, elmebeteg, boldogarcú hülyegyerek. Csak futok, és futok.
Első válasz
Az első kilométer után kézenfekvő a válasz: Tudja a franc, miért futok!
2. kilométer
Második élmény
Az első kilométert követően teljesen sík terepre érek. Nyújtok a lépéseimen, de nem gyorsítok. Ez is elég ahhoz, hogy elérjem az üzemi hőmérsékletet, és normálisabb időeredményt produkáljak. A jobb fenékkupacomban fura bizsergést érzek, olyan, mintha kigyulladt volna. Lábemeléssel próbálkozom, ami eloltja a rőzselángot. A második etap felétől magasabb tempóra kapcsolok. Pulzusom még mindig alacsony, de nem izgat, mert sosem izgatott. GPS jelez: 4:51. Jó lesz ez mára, meg vidékre…
Második kérdés
Miért szeretsz futni?
Második gondolat
Munkahelyi jelenet (tanár vagyok egy vidéki iskolában): fénymásológép előtt állva szembesülök a ténnyel, miszerint……… (most belső vitámat olvashatjátok abszolút irodalmi stílusra átültetve.)
– A KLIK hivatal kiadta ukázban, hogy mától nem fénymásolhat a buta tanárja! Csak akkor, ha van nekije fénymásolópapírja, e! De mér nem szabad fénymásolni, tanügyi igazgatóbácsi? Mér? Na, mér? Azér, mer! Aztat mondta a felügyeleti szerv főkancellárja, a tanügyi főfaszinger, hogy nem szabad, ám! De akkor hogyan írassak dolgozatot a kis pernahajder gézengúzokkal? Mer hát a főfelügyeleti szerszámosminiszter, – hogy kapná be – aztat rendelte, hogy ebben az évben, amikor minden állati jó lesz, ám, nem lehet dógozatfüzetet sem rendelni, mer nincs rá lovetta, e! Na? Hát, akkor hogy legyek ám minősssségi tanárbácsi, e? Hát, úgy, HOGY, barátocskám! Ne kekecckeggyéé‘ mer megütöd ám a bokádat, meg hát picit tojunk is rája, ez a tanári pálya, és e pálya idei bája, hogy a nem kussoló pedagógust a rendszer jól felzabájjjja!
Újabb munkahelyi attitüd: Az van, hogy nincs! Ma négyszer szereltem össze, három külön teremben a projektort, laptopot, hangfalszettet, hogy a négy különböző diákcsoportnak meg tudjam tartani a saját magam által összeállított tananyagot, mert kicsit zavarna, ha úgy jönne ki a gyerek az osztályból óra után, mintha lószart etettem volna vele. Ha van projektor, nincs hozzá laptop, ha van laptop, indának se jó a kábel, ha megvan mindkettő, nincs hozzá terem……. Ne sírjá’má Gábor! Minősség, óccsón. Fő a beilleszthetőség, ám! Há‘ hova? Há‘ a portfólllijjóba!
Második válasz
Azért futok, hogy sikerüljön feldolgoznom a munkahelyi hulladékot, és azt a halmozódó trágyakupacot, melynek van egy életbevágó tulajdonsága. Ahogy nő, egyre büdösebb.
3. kilométer
Harmadik élmény
Másfél kilométer után fordulok a bekötőútnál. Ez a kilométer az említett 76. gesztenyefánál ér majd véget. Ott, ahonnan indultam. Kicsit lassítok, mert nem akar szűnni a fájdalom. Néhány magas lábemelést végzek, de nem javul. Ezen a héten 100 kilométert futottam, és még nem volt ilyen jellegű problémám. Még jobban visszaveszek az arcomból, és újra nyújtani kezdem a lépéseket. A kilométer végén jelez a GPS. 4.53, ezt trillázza a női hang.
Harmadik kérdés
Egyáltalán miért szeretsz futni?
Harmadik gondolat
DK. Mit mond ez a két betű nektek? Demokratikus koalíció? Vagy dagadt köcsög? Ezen gondolkozom néha-néha…
Szerintetek született e Földre ilyen kezdő futó, mint amilyet a következő leírásban kreáltam? Egy méter húsz magas, két mázsa. Csupa bőr alatti kötőszövet. Úgy néz ki, mint egy rombuszhal. Ha nem vigyáz, a két comb néha eggyé válik. Saját magát mindenki előtt, zavart nevetgéléssel – ámbrás cetnek, elefántbikának, enyhébb változatban simán csak magyartarka tehénnek vagy fecskehasú mangalicának hívja. Vagyvagyvagy, ne is menjünk túlontúl messze: „dagadt köcsögnek“. Úgy hívja magát, ahogy a környezete – érzése szerint, álmaiban vagy valóban – becézgeti. Még álmában is dagadt!
Hajrá DK
Komplexusai lassan kibuggyannak elhájasodott testéből, és elkezd valamit csinálni. Jó esetben futni kezd. Jó esetben fogyókúrázni. Még jobb esetben összeköti a két cuccot, és fogyiját futással nyomatékosítja.
Ééééés van ilyen kezdő futó, nem egy, nem száz, mindjárt egy dunányi, és mentoruk is van ….
Egy blogger, aki saját személyét „dagadt köcsögnek“ aposztrofálja (ő nyílván szégyenérzetét küzdötte le a futással), és saját énképét mások elé tárva mozgalmat hozott létre. Az emberek – jelen esetben a túlsúlyos emberek – imádják a sikertörténeteket, így sokan csatlakoztak a csávóhoz, aki néhány hónap alatt „kétezer“ kilót fogyott, és mára képes egyszerre sokat futni. Blogot ír saját sikeréről, saját magáról. Tovább megyek. Komplett futóegyesületet hozott létre ez az informatikus csóka. Tovább megyek. Ő a dunányi ember előtt pozitív példa. És ez nem rossz. Hanem jó!
Harmadik válasz
Azért futok, hogy ne hízzak nagyra. Ne történjen meg, hogy becenevemet mások találják ki.
4. kilométer
Negyedik élmény
Úgy döntök, ha nem javul az állapotom, leállok a második kör végén. Totál belassítok, ég a behúzott kézifék. Taktikát váltok. Sarokemeléssel váltom ki a magas lábemelést. Emiatt rövidül a lépéstávolság. Azt veszem észre, hogy a pulzusom szinte nyugalmi fázisba kerül. A negyedik kilométer vége felé hipp-hopp eltűnik a fájdalom. Kerek 5 percet jelez a műholdvevő.
Negyedik kérdés
Miért szeretsz futni?
Negyedik gondolat
A hét elején, pontosabban kedden futottam egy maratoni távot. Rengetegen gratuláltak, köztük Móritz Piroska is, aki biatorbágyi futóként gyűri az aszfaltot, és a GPS szolgáltatón keresztül ismerek. – Mikor fáradsz már el? Mivel etet az asszony? – kérdezte szerényen. A válaszom hétfőhöz kapcsolódik, és Szent Márton is belekavar a levesbe, aki egy nappal korábban libakaját varázsolt az ünnepi asztalra. Etyek a permanens bulik, borozások, sörözések és futások fellegvára. Itt – bármikor jössz, valamit enned és/vagy innod kell. Nincs apelláta.
volt a combja, hogy hajjajj
Ezen az ominózus estén Máté Barbaránál gyűltünk, azaz Ő adta a helyszínt, Tibice és Bírótibi (így egyben, mert így marad fogalom)meg a borok tömkellegét öntözgette. Máté Kriszta libacombot sütött, amiből csak egyet ettem: egy kilót.
Előtte Éberling Zsófi libamáját kóstolgattuk. Ikrás, puha, sárga zsírcucc, mellette könnyű szeletkék formájában pihentek a piciny, tízezer kalóriás libamájacskák. Úgy zabáltam, mint napközis a mákostésztát. A szám két oldalán lipidbuborékok csurrantak a gravitációs középpont irányába, azaz a pólómra. A végén már aljas módon, kenyér nélkül csusszantottam magamba a szeletkéket. A kaja végén négy szelet túrós és mákos rétest vertem be, majd lenyomtam egy halom sört és néhány pohár bort. A dietetikusok álmává váltam. Kiváló példa arra, miként kell tönkretenni a másnapi futást. Éééés láss csodát. Eljött a másnap.Negyedik válasz
Azért futok, hogy büntetlenül kajálhassak. Egyszerű érv, de ül, mint csigán a szem.
