Ha pók lennék, nyolcból hat szemem sírna, és csak kettő mosolyogna. Legyen ez a mottó. ♣ A maratoni történetet a végén kezdem, amikor … ráfordultam az utolsó négyszáz méterre. Az út végig lefelé vezetett, így még ekkor is sikerült gyorsítani. A városháza elé kanyarodó villamos sínpárjai közé értem. Élesen kiálló macskakövek fogadtak, de ez már nem bosszantott, hiszen eddigi pályafutásom…
Asszem, bázzeggel (így szoktam álcázni a baszkit) nem kezdünk bejegyzést, de most itt van a helye. Bázzeg! Szeptember első vasárnapján részt vettem egy olyan versenyen, ahol csak a helyszín állt versenyzői rendelkezésre, a többi pedig egy gigantikus bázzeg volt. Két kör a Velencei-tó körül? Immáron hetedszer? Szuperprogram, ultrafaszacucc? Gyarló ostobasággal rádobtam egy nevezést. Nem! Kettőt! Mert jótékony csávó vagyok. Befizettem…
Eddigi bejegyzéseim során ritkán fogtam vissza magam. Előre jelzem, hogy nem ez lesz az az írás, amit Kazinczy-díjra jelölnek majd. Eleresztem a gyeplőt, hadd szaladjanak a lovak. Rövid leszek, velős és őszinte. Ugyanis életem egyik legkeményebb maratonját teljesítettem július huszonháromról huszonnégyre virradó hajnalon. Ezekhez hasonló érzésekkel csak a 2014-es tel-avivi maratonon szembesültem. Ott csak a helyi népet szidtam futás közben,…
Rövid verzió: elmentem, hat órán keresztül futottam, hazajöttem, aludtam, most pedig írok egy versenybeszámolót. Tulajdonképpen sommás befejezése is lehetne életem egyik legkeservesebb versenyének, azonban egyáltalán nem fedné a valóságot. Kimaradnának a kerekesszékes sportolók, a látássérült ultrafutók, a legyalult mellkasbőr, a versenysör, a „mikorleszmárvége“, „deteleatökömazegésszel“, és a „mostadomfel“ gondolatok randomszerű bevillanásai, a sötétség, a depresszió, a hét és feles kilométerek, a toi-toi…
Rövid verzió: elmentem, elindultam, futottam, anyáztam, elcsendesültem, suttogva anyáztam, vánszorogtam, átfutottam a célkapun, zabáltam, piáltam, hazajöttem. Nagyjából ennyi. Aki ismer, tudja, hogy az egyik legfőbb jellemzőm, hogy fosom a szót. Emiatt a rövid verzióval csak oktattam magam, hogy így is lehetne versenyemlékeztetőt írni. Megígérhetem, hogy igyekszem rövidre fogni a Szufla 52 km-es versenyéről szóló beszámolómat. Miattatok. Értetek. Viszont telepakolom baromsággal, ami…
Végre könnyű volt beszámolót írni, mivel a felkészülési periódust az egy hete Radenskában futott maratoni bejegyzésemben már kivégeztem. Elég, ha a KKM 2015 elnevezésű profi futóversenyről regélek: Keszthely lett a „kombi-futás“ második tagja. Felkészülés: a verseny hetére egy hosszú-lassút (26 km – 5:10-es tempó) és három rövidebb tempósat terveztem az etyeki dombokon, alkalmanként nem többet, mint 12 km (4:30 körüli átlaggal).…
Miközben autókáztunk a szlovén határon túl, és a rádióból umpalumpa nyelven énekelt Jaroslav Mittoménki, arra gondoltam, hogy ilyen erős még sosem voltam bevetés előtt. A gerincem oké, a seggem „bredpittes“, a tüdőm matracpumpa, a szívem elefántbikányi, az arcom kicsi, az agyam szokásosan briliáns. Most rímben folytatom a „fekete részt“: “Ám elvesztettem egyetlen kincsem, mivel se csípőm, se lábam nincsen”. (ismeretlen, de…
„Isten pediglen lenézett rám, karját nyújtotta felém, és én belekapaszkodtam volna vala. Csak az utolsó pillanatban vettem észre, hogy segély-jobb helyett csupán „középső ujjat“ mutat, hogy tudjam, hol van a helyem“. Jézus legalább hétszer bukott fel a nehéz keresztrúd alatt, ha nem tizennégyszer. Aznap, a Via Dolorosán – félúton a Golgota felé – sokszor elgondolkodhatott a miérteken, kérdéseket fogalmazhatott meg,…
Elöljáróban: a verseny után eldöntöttem, hogy jövőre újra ott leszek a pozsonyi startvonalon. Pedig – ha tudnátok – milyen mélyről indult nálam ez a szlovák projekt… Legalább ötször voltam Felvidéken. Ebből hat alkalommal negatív tapasztalatokkal tértem haza, pedig csak kirándultam a hegyekben. Évek során lassan kialakult bennem valami butasággal vegyes kivagyiság, valami szlovák-ellenes kór. Amikor november közepén regisztráltam a CSOB…