Nehéz újra blogot kezdeni. A LegálisDrog-blog sok mindenen átsegített, és megvalósította azt a célomat, hogy a környezetemben élő, hozzám viszonylag közel állókat sportolásra, futásra bírjam. 2014-től négy éven keresztül hetente írtam egy-két bejegyzést, hosszú cikket. Némelyikük nem az én életemről szólt, mégis valamennyi bejegyzést magaménak tekintettem. A LegálisDrog sokakhoz eljutott. Kapcsolatok jöttek létre, némelyikük kifejezetten szorossá vált. Sokakat segített előre,…
Nem tudom, hogy minden munkahelyen van-e olyan nap, amikor a dolgozókat összegyűjtik egy adott helyre, és kommunikációs „gégecsöveken“ át agyfasz-gázt nyomnak a levegőbe. Néhány lélegzetvétel kell csak ahhoz, hogy az agyfasz-gázból felszabaduló hülyeségmolekulák felszívódjanak, és a páciensek elgondolkozzanak azon, hogy a szeánsz után valakit csúnyán lemészárolnak az utcán. Mintha kötelező lenne egy ilyen napot kiválasztani. Úgy még agyfaszabb a dolog,…
Hát, ilyet még nem álmodtam: valaki egyetlen ütéssel elrendezte az összes fogamat. Csak hegyes csonkok, meg foghelyek maradtak a számban. Az álmoskönyvek minden bizonnyal írnak ilyenről. Valaki üldözött álmomban, verekedtem is vele, és amikor elkezdtem volna sajnálni, hogy több herém van, mint fogam, egyszer csak kizökkentem az álmomból. A nyelvemmel végignyaldostam a protkómat, hogy tényleg álom volt-e, és egy kicsit…
Ha annyi lóvém volna, ahányszor ezt a kérdést feltették nekem rövidke életem során, akkor már rég felvásároltam volna a brunei szultán teljes kőolajkészletét. Olyan gazdag csávó lennék, hogy megvenném Európát, és hozzácsatolnám Magyarországhoz. Szóval, mikor jön a kérdés, akkor kolibrisebességgel megy a válasz is. „Csimax! Mire gondolsz futás közben?“ Kakastaréjos cigánypecsenyére, a negyven évvel ezelőtti Tina Turnerre tangabugyiban, az egy képletben leírható…
Van az úgy, hogy az ember vasárnap este elereszti magát, és hétfőn úgy megy dolgozni, mint egy igazi alkesz. Fiamat Márknak hívják, és tizennyolc év, kilenc hónapja kaptam rá gyártási engedélyt. Mivel technológiám igen kifinomult, genetikám tiszta, mint a nyári égbolt, Márk olyan gyönyörű lett, mint az apja. Tegnap születésnapi bortúrát szerveztünk Márk tiszteletére. Három pince, négy boros kóstolókkal, egyenes…
Szerintem már gyerekkoromban is vágytam erre az órára. Akkor, amikor nem is létezett, és én még szaros pelenkában várat építettem a lakótelepi homokozóban. Tutira emlékszem rá, hogy akartam egy ilyen cuccot. Átlagos, telefonos hosszúfutást szimulálok most. Ebből kiderül, hogy miért vágytam az órára, másodsorban pedig nyilvánvalóvá válik, hogy nem vagyok hómó szápiensz, csak valami vegetatív ősember, abból is a foggyos…
Ma öt órát tartottam felsőben, mégis úgy lefáradtam, mintha negyven kilit futottam volna hegyre fel, ellenszélben, jeges úton. Mire végeztem a suliban bőven harminc fok volt, ezért elodáztam a futást, és inkább bezabáltam két köbméternyi rizseshúst, amire rátoltam két doboz kólát, egy twixet, két csokis müzliszeletet, egy karika valamilyen nóném aldis vajas sütit, majd ittam egy százhúsz milis kapuccsínót. Ezután…
Idén egyetlen nyamvadt sort sem írtam. Se ide, se oda, sehova. Pont egy éve szüntettem be a legálisdrogos írásaimat, mert már kurvára untam saját magamat. Pedig csak a bejegyzések töredéke szólt magáról a futásról, a mondatok döntő hányadát azok a gondolatok töltötték ki, amiket futás közben az agyamban kreáltam. Mindegy, kényszernek éreztem az írást. Ugyanúgy, mint a futást. Így hát…
Szerintem nincs olyan futó, aki nem randevúzott még kutyával, miközben nem kutya a zsánere. Szivesebben pasizna inkább egy kigyúrt testű bredpittel, vagy szemüveges, 300-as IQ-jú szerénylegénnyel vagy esetleg velem, aki az előző kettőt ötvözöm, kontra egy 60 kilós rottweilerrel. Szívesebben csajozna inkább egy barna, nagymellűvel, szőke kismellűvel vagy a „fej nem számit“ 90/60/90-es pumpaszájúval, mint Klári néni bokaszaggató yorkijával. Biztos…