Amikor Csomád felől a veresegyházi útra fordultunk, és lepillantottam Veresegyházra, az jutott eszembe, hogy ezt a látványt talán még Petőfi sem akarná megénekelni. Perverz módon mégis tetszett, de csak olyan módon, ahogyan egy rút, de okos nőre felfigyel az ember. A futóversenyt követően azonban, groteszk módon egyenesen szépnek tűnt a „lány“, Veresegyház. Engedjétek meg, hogy érzéseimet egy utánozhatatlanul szép, szerelmes költemény formájában, páratlan stílusú, költői képektől hemzsegő versben tálaljam számotokra, melyet alább olvashattok. Hozzáteszem, hogy bár Veresegyház a versben csúnyácska női lényként tűnik elő, ám belső szépségét a Veresi Futókör tagjainak illetve a Veresi Futófesztnek köszönheti. A versenyt április 12-én rendezte a fent említett csapat, ezért tiszteletből valamennyi sort tizenkét szótagosra szabtam. Olvassátok egészséggel!
Veresegyház
Jer közel te nőnek tűnő démoni lény,
Ég kékjében oldott parázsló tünemény.
Jer közel hát, hogy megsúgjam ma Tenéked,
Miben látom, drágám, varázs tüneményed.
.
Bár arcod fehérje szeplőnyájtól tarka,
Bajusz pörsen itt-ott, mint tavaszi barka,
Szájad íve olyan, mint barlangnak lyuka,
S úgyanígy nyílik templomunk kapuja.
.
Vékonyka nyakadon megannyi patti nő,
Ívelt és barázdás, százcolos gégecső.
Melled az nincsen, de ha jobban megnézem,
Nem dombor, nem is sík, homorú egészen.
.
Derekad, csípőd az Úr egybe faragta,
Hogy így lehessél hazánk oszlopos tagja.
Tomporod is lapos, reszket rajta bőröd,
Farpofáid partja könyvekké gyűrődött.
.
Ám szemed tükrének csillogás a bája,
Szavaid özöne szívemet zabálja,
S bőröd, rút nyakad, testedet, mit bánom?
Ha homorú melled domborúnak látom.
.
Jer ide hát kislány, hadd mondjam el Néked,
Miben látom mégis égi tüneményed.
Tested rusnya, mint a földből ásott pajor,
Ám lelked varázsa a szívemig hatol.
.
Csimax, 2015. áprilisa
E pazar költemény után a versenyről csak néhány sort írok, majd méltatom azt így is, úgy is. Ezt a huszonegyest erőedzésnek szántam a május 16-i Radenska Marathon előtt. Tulajdonképpen jól sikerült. Három futóval – Vona Saroltával, Birkás Csabival és Avvakumovits Edinával, és fotós (ám most nem futós) barátnőmmel, Éberling Zsófival érkeztem, hogy lássuk az Univerzum legpatinásabb városának versenyét. Igazából és viccen kívül a versenyszervezés gördülékenysége vonzott ide bennünket – többek között. Most pedig vágjunk bele a közepébe.
Április 12-én tizenegy órakor lőtték el a rajtot. Etyekről hatan jöttünk, öten együtt is vágtunk neki a versenytávoknak. A veresi futókör a város központjában állította fel bázisát: volt itt méretes tér, sörpadok, nagyszínpad, információs helyek satöbbi. A rajtkapu azonban a tér mögötti utcában állíttatott fel, így az indítás előtt olyan zsúfoltság alakult ki, hogy néhányan a kordonok mellől voltak kénytelenek startolni.
Az indítást követően kialakult tumultózus jelenetet úgy igyekeztem elkerülni, hogy sprintszerű vágtába kezdtem annak ellenére, hogy tudatában voltam annak, hogy huszonegy kilométer vár még rám. A második kilométer után nem túl meredek, de annál hosszabb emelkedő vezetett fel a veresi “Himalájára”, mintegy két és fél kilométeren keresztül. Ezután a veresi „zuglói“ zöldövezet következett, dög unalmas utcákkal, és – ha jól emlékszem – két durván kivitelezett fordítóval. A második fordító egy gödörszerű utcácska végén várt, így nemcsak fordulni kellett, de tempót váltani, és a fordulás után felfelé evezni is.
A négy-öt kilométerenként kihelyezett itatópontokon minden volt, ami szem-szájnak ingere, még a jó csajok sem hiányoztak. A kezdést követő 4:25-ös átlagokat sikerült az első körön végig tartanom, így viszonylag jó eredménnyel kezdtem meg a második kört. Az emelkedős rész végére kialakult bennem a „mikorleszmárvégemertteleatököm“ érzés, de az előttem haladó két fickó „leküzdését“ követően újra emberbarát lettem. Az egyenesebb szakaszokon tempózgattam, és végig a 4:30-on belüli tartományra koncentráltam. Igazából a nagy melegen, az aszfalton és valami tófélén kívül nem érzékeltem semmit a világból, így kénytelen voltam barátságot kötni saját magammal. A verseny végén igen magányosan haladtam a célpont irányába, hiszen a mezőny mögöttem küzdött, előttem csak néhány futó és a rekkenő hőségben aszfalt felett kialakult pára imbolygott.
A képzeletbeli célszalagot 1 óra 32 perc 38 mp-es eredménnyel szakítottam át, tizenvalahányadikként. Most pedig értékelem – olyan Csimaxosan a Veresi Futókör első futófesztiválját. Mivel az Etyeki Vesszőfutás egyik szervezője vagyok, már ötször láttam belülről a nehézségeket. Kritikám – ettől függetlenül – csak egy amatőr futó kósza véleménye lesz. Sorrend nélkül egymás utáni mondatok következnek, a fontosabbak kiemelve.
- A verseny honlapja tiszta, igényes, érthető, tetszetős volt.
- Az árak jól fedték a szolgáltatás színvonalát.
- A futóverseny biztonságos, jól felügyelt volt.
- A kijelölt pálya olyan, mint Veresegyház: semmi különös.
- A rajtkapu előtt nem fért el a nép: zsúfoltság jellemezte.
- A fordítók kegyetlenül megtörték a ritmust: nem szabad lejtő alján fordítani.
- A frissítőpontok egymástól jó távolságban álltak, kivétel ez alól az utolsó.
- A huszonegyesek panaszkodtak, hogy a végére nem maradt ital, és az utolsó aktív itatópont után kellett volna még egy.
- Célba érkezéskor nem volt egyértelmű, hol van a befutás. Sokan el is tévesztették az irányt. Etyeki futótársam is.
- A célkapu előtt bolyongó futók folyamatosan megzavarták az időmérést.
- Nem mindenkiről készült célfotó.
- A fotókat jó lenne rajtszám szerinti keresésbe állítani.
- Az EÜ sátorban munkálkodott a futókör legszebb női tagja. Asszem „A“ betűvel kezdődik a keresztneve.
- Több díjazható kategóriát várt az emberfia.
- Kár az értékes nyereményekért.
- Király volt, hogy mindenki kapot érmet.
- A polgármester előtt le a kalappal: aktívan drukkolt, és végig követte az eseményeket. Jó arc, üdvözlöm!
- A Veresi Futókör olyan európai szintű versenyt rendezett, ami mindenütt megállná a helyét.
- A verseny eszközállományán tökéletesen látszott, hogy volt szponzor, pénz, és profi kivitelező csapat.
- A kajáldák jól jöttek. Megkockáztatom, hogy még az árakkal sem szálltak el.
- Kevés budit találtunk: ilyenkor a vécé a leghűségesebb barát.
- Az eredményhirdetésen csak az érintettek maradtak. A többiek elhúztak haza. Ezen jövőre érdemes lesz változtatni.
Végül, de utolsó sorban. Köszönettel tartozom a Veresi Futókörnek, hogy megajándékoztak egy – az éves tervbe illeszthető – városi futóversennyel. Nagyszerűen éreztük magunkat, ezért úgy döntöttünk, hogy jövőre is részt veszünk a futófesztiválon. Jó volt, mert sportoltunk egyet, jó volt, mert együtt voltunk, és jó volt, mert a futás legális drog.
