Hát, hogy is kezdjem a történetet. Rendben, az “előjátéknál”. Ehhez érdemes tudnotok, hogy van egy község a székes főváros közvetlen közelében, melynek közepén áll egy falusi suli (hopp, itt egy szójáték). Ebben a suliban négy pompás külsejű hímivarú tanár oktat, akikre statisztikailag fejenként nyolc női ivarú tanárnő jut. A kapcsolatok kiválóak, de mindezidáig kizárólag kávézásig, bizonyítvány-kitöltésig, kockásingezésig jutottunk, a közös izzadás fogalma sehol sem…
folytatás…… 5. kilométer Ötödik élmény Megint a sík terepre értem. Előttem a messzeség, mögöttem a dombok. Nem tudom, hogy elkapott-e már Titeket is az érzés, hogy soha többé nem álltok meg? Az, hogy ebben a futásban benne van a „végtelen sok kilométer, végtelen sok tapasztalat“? Az, hogy kifutnátok a Világból, de a Világegyetemből is? Az, hogy bármit, bármikor, bárkinek megtennétek, csak…
Miközben autókáztunk a szlovén határon túl, és a rádióból umpalumpa nyelven énekelt Jaroslav Mittoménki, arra gondoltam, hogy ilyen erős még sosem voltam bevetés előtt. A gerincem oké, a seggem „bredpittes“, a tüdőm matracpumpa, a szívem elefántbikányi, az arcom kicsi, az agyam szokásosan briliáns. Most rímben folytatom a „fekete részt“: “Ám elvesztettem egyetlen kincsem, mivel se csípőm, se lábam nincsen”. (ismeretlen, de…
Amikor Csomád felől a veresegyházi útra fordultunk, és lepillantottam Veresegyházra, az jutott eszembe, hogy ezt a látványt talán még Petőfi sem akarná megénekelni. Perverz módon mégis tetszett, de csak olyan módon, ahogyan egy rút, de okos nőre felfigyel az ember. A futóversenyt követően azonban, groteszk módon egyenesen szépnek tűnt a „lány“, Veresegyház. Engedjétek meg, hogy érzéseimet egy utánozhatatlanul szép, szerelmes költemény…