Vasárnap perverz házasságot kötöttem egy narancssárga színű hengerrel. Új feleségem külsőleg hasonlít egy genetikai hibás nőre, hiszen kiemelkedések, és mélyedések borítják puha, ezermellű testét. A testi kontaktust követően viszont inkább úgy néztem rá, ahogy szerelmes férfi egy különlegesen szemétláda csajra tekint. Ugyanis hagyta, hogy ráfeküdjek, két menetig élvezkedjek, majd a harmadiknál úgy megkínzott, hogy heteroszexuális mivoltomon kezdtem elmélkedni. Ha olvastátok…
Van egy sógorom, aki futós körökben bizonyosan „Zacskós Csabi“ néven is ismert. Írtam már róla, hiszen sportmúltunk összekapcsolódik, és mert példás tanár, remek művész, és még annál is kiemelkedőbb ember. Induljunk tehát innen. Ezt a vonalat szeretném összekapcsolni Lőrincz Olivérrel, és a tegnapi, gerecsei ötvenkét kilométerünkkel. Természetesen tartom magam a megszokott stílushoz, és ahhoz, hogy egyetlen mikrogrammnyi futóbeszámolót sem cseppentek a…
Két szalámis szenvics között és egy doboz sör előtt, Ausztria kellős közepén ért utol a hívás. Tibay Csabi szupermaratoni párja a verseny előtti vasárnap kihalt, mint tirannoszaurusz meteorbecsapódás után. Egy órányi gondolkodási időt kaptam, hogy választ adjak: beugrom vagy sem a Balaton Szupermaratonba. Tulajdonképpen egyetlen szempillantás is elég volt a válaszhoz. Még jó, hogy…! Mert hülye (azért nem) vagyok. Nem…
A kutya ugat, a kígyó csúszik, a madár repül, én meg futok! Ezzel a mélyfilozófiai gondolattal fejemben léptem be 2014 augusztusában a Honvéd Kórház orvosi rendelőjébe. Az orvoscsávó megvizsgált, megrángatta az ízületeimet, befektetett a röntgensugarak közé, aztán közölte a diagnózist. Tulajdonképpen csak kicsit változott az agyamba ékelődött belépőmondat – kábé így: – A kutya ugat, a kígyó csúszik, a madár repül, kivétel…
Ez egy igazi blogbejegyzés lesz. Nincs igazi vége. Nagyjából egy örömkiáltás-féle. Feszültségoldás. Mint, amikor hosszú idő után átveheted az új autódat. Mint, amikor kilenc hónapot követően megszületik a gyereked, és egész jól néz ki. Mint, amikor futóverseny előtt időben sorra kerülsz a mobilvécén. (Csak, hogy kössem ebet a karóhoz, bejegyzést a futáshoz…) Ma, kora délután megérkezett a csomagküldő szolgálat és…
Rövid verzió: elmentem, hat órán keresztül futottam, hazajöttem, aludtam, most pedig írok egy versenybeszámolót. Tulajdonképpen sommás befejezése is lehetne életem egyik legkeservesebb versenyének, azonban egyáltalán nem fedné a valóságot. Kimaradnának a kerekesszékes sportolók, a látássérült ultrafutók, a legyalult mellkasbőr, a versenysör, a „mikorleszmárvége“, „deteleatökömazegésszel“, és a „mostadomfel“ gondolatok randomszerű bevillanásai, a sötétség, a depresszió, a hét és feles kilométerek, a toi-toi…