Az augusztusi ultra éjszakáján megfogadtam, hogy a versenyt követő hónapban egyetlen centimétert sem teszek meg futva. Még fejben sem. Futás közben, kábé hajnali három körül ugyanis leszállt hozzám valami „istenküldötte köcsög angyal“, és addig piszkálta a lábaimat, míg sikerült teljesen összegubancolni őket. Úgy futottam hajnali hatig, mint egy frissen kasztrált eunuch. Kicsit túljátszotta a szerepét, és angyalsága ellenére akkora középső…
