Egész délután azon gondolkoztam, hogy megöregedtem. Csoda, hogy a gatyám eleje nem terjengő vizeletfoltos, nem tojok be lépten-nyomon, és az még nagyobb csoda, hogy recepten kívül más olvasmányom is akad. Ám a beszarás, és az orvosi vény is itt csoszog az előszobámban. Alattomosan, sutyorogva, egyre közelebb jönnek, és már nem gáboroznak, mint régen, hanem gáborbácsinak, és fostosindiánnak szólítanak. Még védekezni…
