Ezt a bejegyzést a 6. Etyeki Vesszőfutás lebonyolításának emlékére írtam. Megjegyzem, nem egyedül dolgoztam. Csapatban, mint az oroszlánok. Viszont voltak önálló feladataim, így hát van miről jegyzetelni. Csendesen azon elmélkedem, hogy klassz dolog-e futóversenyt szervezni. Ráadásul évente egy komolyabbat, egy nagyszabásút. Ha arra gondolok, hogy hány rácsodálkozás ült ki arcomra, és hány nab@zmeg hagyta el a számat a kezdetektől a…
Szeretem a hegyeket. Képen. Nézni. Rájuk gúglizni. Lefutni róluk. Motorozni a szerpentinjeiken. De felfutni a tetejükre ……. és minden nap ……. hmmm. Negyedik alkalommal utaztam arra a helyre, ahol lapos folyóvölgyből nőnek ki a hegyek, nem létezik szutyok-sör, de olyan bort kotyvasztanak, ami még a traktor ablakmosó tartályának falát is felmarná. Ezt a helyet Remshaldennek hívják, és a tizenöt kilométer…
Megint ott kezdődött a történet, hogy képtelen voltam időben kelni. Pedig jobban gyűlölöm a tömeget, mint az M1 híradó belpolitikai részét. Három évvel ezelőtt futottam először a Gerecse ötvenes távját, és nem felejtem el, milyen érzés volt utolérni a hatórai rajttal elinduló nagyikat, akik pont olyan szélesek voltak, mint a turistaösvény, ráadásul előzéskor rátarti módon rendre utasítgattak, mintha a cébéás…
HASZNOS FUTÁSOK – 1. RÉSZ A „hasznos futások“ sorozat első írását olvashatjátok. Elszomorító történet, de hasznos tapasztalatokkal bír. Hosszabb edzőfutásaim közben sűrűn eszembe jut Scmitt regénye, az Ibráhim úr, és a Korán virágai egy részlete. Van egy rész a történet hátsó traktusában, amikor a főhős kiszáll az autóból és gyalogosan-szamárháton folytatja az útját, és HIRTELEN MINDENT MEGLÁT. Az a félelmetes, hogy tényleg így van.…
Van egy sógorom, aki futós körökben bizonyosan „Zacskós Csabi“ néven is ismert. Írtam már róla, hiszen sportmúltunk összekapcsolódik, és mert példás tanár, remek művész, és még annál is kiemelkedőbb ember. Induljunk tehát innen. Ezt a vonalat szeretném összekapcsolni Lőrincz Olivérrel, és a tegnapi, gerecsei ötvenkét kilométerünkkel. Természetesen tartom magam a megszokott stílushoz, és ahhoz, hogy egyetlen mikrogrammnyi futóbeszámolót sem cseppentek a…
Két szalámis szenvics között és egy doboz sör előtt, Ausztria kellős közepén ért utol a hívás. Tibay Csabi szupermaratoni párja a verseny előtti vasárnap kihalt, mint tirannoszaurusz meteorbecsapódás után. Egy órányi gondolkodási időt kaptam, hogy választ adjak: beugrom vagy sem a Balaton Szupermaratonba. Tulajdonképpen egyetlen szempillantás is elég volt a válaszhoz. Még jó, hogy…! Mert hülye (azért nem) vagyok. Nem…
Prológus Azt tudtátok, hogy hathavi szavi jár a megvásárolt futócipő mellé? Azt tudtátok, hogy érdemes ezt kihasználni, és annyi kilométert belepakolni a cuccba, amennyi a hat hónapba belefér? Mármint a hathavi csereszaviba. Néhány hónappal (másfél éve) ezelőtt vásároltam egy esziksz nimbuszt. Első látásra szerelem, még a negyvenöt rudit is pont letojtam. (Rudi=egy ezres mértékegysége, legalábbis mifelénk, az etyeki tanyavilágban) Irány…
Ezt a bejegyzést az elmúlt évek futásai és közelgő születésnapom ihlették. Tanár vagyok. Hétköznapi életet élő tanár. Futó is vagyok. Hétköznapi, amatőr futó, semmi különös. Tanárként és futóként élek. Sőt! Tanárként futok, és futóként állok a katedrára. A kettő bennem elválaszthatatlan sziámi ikerpár. Így ismernek az emberek, a családom, barátaim, és mindegyikük tudja, hogy nehezen megszakítható, megszállott ember vagyok. Futás…
Prológus: a teve akár két hétig is kibírja szomjan egyetlen feltöltéssel. Ilyenkor a púpja megdagad. Egyszerre akár száz liter vizet is képes meginni. De mit tenne, ha abból a dagadt púpból egyetlen korty vízhez sem jutna? Megdöglene? Vagy kérne egy üveg kólát a gazdájától? Én vagyok a teve, zsákom a púpom Szabó Csabival (optivitás nájlon-man), akiről már írtam néhányszor úgy…