Röviden reagálni szeretnék az Index Sutyiban más tankönyvekből tanítanak a tanárok című cikkére. Természetesen nem inkognitóból írok, és nem gúnyolódás, nem is ítélkezés a célom, csak egyfajta szomorúság, és elkeseredés indukálta soraimat. Véleményemet megosztottam tanártársaimmal, és az érintett osztályokba járó gyermekek szüleivel is.
Biológia-földrajz szakos tanár vagyok, immáron tizenkettedik éve. Tizenegy éve rendelem diákjaim számára a legjobbnak ítélt természetismeret, és szakos tankönyveket. A 2014/15-ös tanévben a normatíva mértéke kényszerített arra, hogy 5. és 6. évfolyamos diákjaim számára – a természetismeret tantárgy ismereteinek átadására – az OFI Kísérleti tankönyveit rendeljem meg. Tettem ezt úgy, hogy a megrendelés pillanatában ezek a „kényszertankönyvek“ még lektorálás alatt voltak (nem is léteztek), azaz vakon repültem, amikor a igénylést kitöltöttem. Igazából bizakodtam benne, hogy nem bolygatják meg a Mozaikos tananyagot, amely ugyan szinte minden évben túlságosan soknak bizonyult, de logikus, rendszerezett, alapos tudást biztosított. Nos, súlyosan tévedtem.
Az ötödik osztályos természetismeret tananyag egymás hegyére hátára hányt anyagokból áll, sokszor négy órára kell bontani egy-egy anyagrészt. Legjellemzőbb példa erre a gyerekeket legjobban érdeklő, és érintő „A zöldségeskert növényei“ vagy a „Ház körül élő állatok“ bekezdés, melyekben a szerzők nyolc konyhakerti növényt vagy háziállatot sűrítettek egybe, a legizgalmasabb és a későbbi biológia tárgy alá „dolgozó“ fontos ismeretanyagok kihagyásával. Érintőlegesen, szinte kapkodva halad a tankönyv, bele-beleharapva egy-egy fontosnak hitt feleslegességbe. A munkafüzet feladatai egyáltalán nincsenek szinkronban a tankönyv információival.
Sokkal nagyobb hibát követett el az a természetismeret tanár (azaz én), aki hatodik évfolyamra az OFI Kísérleti tankönyvét és munkafüzetét rendelte meg. A hatodikos „kísérletis“ anyag első fele ugyanis szinte teljesen megegyezik a Mozaik 5. osztályos tananyag második felével, azaz kétszer tanulják a gyerekek ugyanazt a tananyagot. (A Földet és az Éghajlatot is kétszer kell tanulni)
Ráadásul vicces, és bosszantó hibák tömkelegével találja szembe magát gyerek és pedagógus.
Néhány mondatban összefoglalva: a két említett tankönyv és munkafüzet ismeretanyaga felületes, szedett-vedett, kivitelében, külsejében jelentéktelen, a fontos ismeretanyagokat mellőzi, az előremutató jelleget hiányolja. A fontos ismeretanyagokra mutató ikon szintén jelentéktelen és érdektelen szövegrészekre hívja fel a figyelmet. A meghatározásokból hiányzik a tömörség, szabályként értelmezhetetlenek. A képek aprók, színtelenek, „alulpixelesek“ vagy éppen furcsák, és sajnos hemzsegnek a tankönyvben (pl. mangalica fotó, melyen az ól rácsozata vet árnyékot). Az anyagrészek logikátlanul követik egymást, a tömörek felületesek, a lazábbak pedig vagy feleslegesek vagy érdektelenek.
Nem vagyok „hisztis“ fajta, évek óta arra gyúrok, hogy az ötödikes és hatodik évfolyam tudásanyagát fel tudjam használni a hetedikes, nyolcadikos biológia és földrajz óráimon. Érthetetlen és bonyolult feladatok eddig is voltak a tankönyvek lapjain, sőt sokszor kiegészítettem az anyagokat, de súlyos tárgyi tévedésekkel szinte sosem találkoztam. Az egymásra épülő anyagrészek mindig eljuttattak oda, hogy év végén azt mondhassam, hogy sikerült elérni a célokat, és a gyerekek is ugyanezt érezhették. Ebben az évben azonban olyan ötödik-hatodikos tankönyv „vadászatot“ erőltetett ránk a „reform-rendszer“, amely nem csak hibás trófeát eredményezett, de kifejezetten aláássa a hetedik, nyolcadikos ismeretanyagok átadását. Nem győzöm korrigálni a tankönyv hibáit, és nagy erőfeszítések árán tudom csak pótolni a valódi, fontos, előremutató ismeretanyagot. Ugyan nem kell „suttyomban“ más könyvet használnom, de a Mozaikos tankönyv anyagaira épülő képes (ppt) ismeretállománnyal egészítem ki valamennyi órámat. Ezen tananyagokat saját megosztó oldalamon publikálom, így a gyerekek és szüleik kiegészíthetik vagy – ha jobban tetszik – pótolhatják a tankönyv hiányait. (slideshare.net/Csimax) Ha azt gondolják, hogy ez a rész rólam szólt, akkor óriásit tévednek: a gyerekek isszák meg a levét. Ők nem lesznek képesek arra, hogy egy tankönyv, munkafüzet, órai munka hármasból elsajátítsák az ötödikes vagy hatodikos ismeretet. Ők azok, akik kénytelenek mindenféle mellékforrást felhasználni, hogy hozzáférjenek jogos jussukhoz, a tudáshoz. A gyengébb képességű gyerekek lehetőségei rövidülnek, mert ilyen módon az integrált oktatás is nehezen valósítható meg. Plusz energiákat kell latba vetniük ahhoz, hogy talpon maradjanak. Arról nem is beszélve, hogy sosem fognak közel kerülni a „tanulás szeretetéhez“.
Addig nem vagyok „rendszerellenes“ sem, ameddig azt látom, hogy működő, szabályok és logikusság mezsgyéjén haladó gépezet az, és korrekt valamint szakmailag is magas szintű vezetőkkel igyekeznek színvonalat biztosítani. Az eddigi rendszer valóban változtatást igényel, de semmiféleképpen nem politikai, mint inkább előkészített szakmai úton. Ameddig piacról, pártokról, érdekcsoportokról, hevenyészve összetákolt objektumokról, és tervezetlenségről, sietségről, kényszerről szól a történet, addig itt nem lesz normális, kiegyensúlyozott rendszer, de még alternatívája sem. Számomra az oktatás sosem volt pártkérdés, pártszimpátia, azonban most úgy érzem, hogy ezt a lovat fordítva üljük, és a szakembernek, pedagógusnak, a gyerekek ismeret-átadójának, azaz nekem más szerep nem marad, mint mosolyogni, bólogatni, és csöndesen korrigálni a tankönyv hibáit.
Csizmadia Gábor
biológia-földrajz szakos tanár
Etyek
