A kutya ugat, a kígyó csúszik, a madár repül, én meg futok! Ezzel a mélyfilozófiai gondolattal fejemben léptem be 2014 augusztusában a Honvéd Kórház orvosi rendelőjébe. Az orvoscsávó megvizsgált, megrángatta az ízületeimet, befektetett a röntgensugarak közé, aztán közölte a diagnózist. Tulajdonképpen csak kicsit változott az agyamba ékelődött belépőmondat – kábé így: – A kutya ugat, a kígyó csúszik, a madár repül, kivétel…
Rövid verzió: elmentem, elindultam, futottam, anyáztam, elcsendesültem, suttogva anyáztam, vánszorogtam, átfutottam a célkapun, zabáltam, piáltam, hazajöttem. Nagyjából ennyi. Aki ismer, tudja, hogy az egyik legfőbb jellemzőm, hogy fosom a szót. Emiatt a rövid verzióval csak oktattam magam, hogy így is lehetne versenyemlékeztetőt írni. Megígérhetem, hogy igyekszem rövidre fogni a Szufla 52 km-es versenyéről szóló beszámolómat. Miattatok. Értetek. Viszont telepakolom baromsággal, ami…