Kezed oly hideg, mint az a lelkedből kimondott kökényszáraz, homlokomra szegezett Szeretlek, melyet oly nehezen formáltál száddal, mintha nyelved kettévágta volna valamelyik betű, vagy szótag, vagy csupán a gondolat, hogy kénytelen-kelletlen lelkesedéssel magad elé mondtad: Szeretlek, mintha nekem szólna, és nem csak rideg belsőd késéllel kényszerített vajúdását tapasztottad volna homlokom lapos síkjára. Őszinte ölelésed sosem felejtem, hiszen karoddal úgy szorítottad testem, mintha…
