Rövid verzió: elmentem, hat órán keresztül futottam, hazajöttem, aludtam, most pedig írok egy versenybeszámolót. Tulajdonképpen sommás befejezése is lehetne életem egyik legkeservesebb versenyének, azonban egyáltalán nem fedné a valóságot. Kimaradnának a kerekesszékes sportolók, a látássérült ultrafutók, a legyalult mellkasbőr, a versenysör, a „mikorleszmárvége“, „deteleatökömazegésszel“, és a „mostadomfel“ gondolatok randomszerű bevillanásai, a sötétség, a depresszió, a hét és feles kilométerek, a toi-toi…
