Jómúltkor futottam néhány karikát a Margit-szigeten. Vasárnap délután lévén annyian voltak, mint az oroszok. Melegítősök, cicanadrágosok, trendicuccosok, csoresznyákcuccosok, csajok, fickók, gyerekek, idősek, mindenféle-forma alak kocogott a rekortáncsíkokon. Egyetlen dologban mégis egységes volt ez a jókora futkározó embertömeg: mindegyikük mérte az idejét. Telefonnal vagy órával. Pittyegések, kattanások, és mindenféle nyelven megszólaló polifonikus hangok töltötték ki a futók körüli teret. Beszélgetéseikből elkapott…
