————————————————————————— Első szakasz – mein Weltkrieg und mein Kommandant 55 évvel, 10 hónappal és 18 nappal ezelőtt anyám rövid vajúdást követően a lábai közé nézett. Ha ekkor úgy dönt, hogy remegő ujjal a méhlepényen inkább fúr két szemet, két orrnyílást és egy lukat a szájnak, akkor talán minden jobban alakult volna mind neki, mind nekem. A feleségemnek mindenképp. Ám vonzotta…
A bizalom olyan, mint egy olvasószemüveg: könnyen elveszíti az ember. A bejegyzésem végén található vershez kapcsolódik életem talán második legnagyobb csalódása. Olyasféle, amikor a bizalom végleg eltűnik, és ennek azok isszák meg a levét, akik a jövőben majd szeretettel közelítenek felém, mégis falakba ütköznek. Auschwitzben – véleményem szerint – jobbára három nagyszámú turistaféle fordul meg. Döntően emlékezni, gyászolni, érzéseket tanulni…
Kezed oly hideg, mint az a lelkedből kimondott kökényszáraz, homlokomra szegezett Szeretlek, melyet oly nehezen formáltál száddal, mintha nyelved kettévágta volna valamelyik betű, vagy szótag, vagy csupán a gondolat, hogy kénytelen-kelletlen lelkesedéssel magad elé mondtad: Szeretlek, mintha nekem szólna, és nem csak rideg belsőd késéllel kényszerített vajúdását tapasztottad volna homlokom lapos síkjára. Őszinte ölelésed sosem felejtem, hiszen karoddal úgy szorítottad testem, mintha…
Kurta kis bejegyzés lesz ez. Ugyanis 2023 nem érdemel meg többet, 2024 meg nem kecsegtet jobbal. Próbálom pozitív hangvételű bejegyzéssel zárni ezt az évet. Semmi bazmeg, semmi faszom. Vigyázok a szavaimra, mint a hímes tojásokra. A negatív ebben a bejegyzésben pozitív. Mostanában nehezen alszom el, hajnali háromkor kinyílnak a szemeim, és kezdődik a szenvedős-emlékezős éjszakai belső tévé. Reggel arra ébredtem,…
Kerek négy hónapja élek egyedül. Az 122 nap. Új életemet 54 és fél évesen kezdtem meg, azaz 19890 napon keresztül mindig volt mellettem valaki, aki segített, vezetett vagy éppen megvezetett. A társ a lényeg, hogy ne térjek el az írás eredeti ötletétől. A sors úgy hozta, hogy 1990. július 21-én, Csabival, a legjobb barátommal úgy döntöttünk, Balatonfüredre utazunk egy ütős…
Azt álmodtam, hogy azzal a nővel fekszem egy ágyban, akit szeretek. Oldalra pillantok, látom lágy vonulatú varázslatos sziluettjét, hallom halk, tavaszi szellőre emlékeztető szuszogását. Barna haja fátyolként fröccsen szét a párna márgasárga damaszthuzatán. Felém fordul, rám pillant, halvány mosoly suhan át dús ajkain. Közelebb húzódik, és frontális öblömbe tolat. Hátulról rátapadok, és finoman magamhoz húzom. Sötét hajának valamennyi szálából trópusi…
On(t)eEK. Amikor megérkezel a település határába, jelzőtábla fogad, szinte kiveri a fogad. Ez van ráírva: On(t)eEK. Felette hivatalos nyelven is szerepel a falunév, de alapvetően ez a fura felirat határoz meg itt sok-sok mindent. Ugyanis a nagyközség ősi druida település. Jelenleg pedigrés druidából összesen huszonnégy szerepel a nyilvántartásban, chippel, petefészek és/vagy heregravírozással védték le magukat. Húsz fészek és négy here…
Két évvel ezelőtt írtam egy blogbejegyzés, egyfajta összegzést arról, hogy miként jutottam el a hosszú futásokig életem korábbi fázisaiból kibontakozva. Rókacsapda címet adtam annak az írásnak. Akkor úgy éreztem, hogy olyan kelepcébe kerültem, amiből nincs kiút. Egyfajta fizikai, testi börtönbe, mely már akkor is fénytelen, dohos, és kibaszott sötét volt. Ahhoz képest nem kizárólag az idő futott a maga kegyetlenül…
Kereken két éve egy betűt sem írtam a naplómba. Ez a két év életem legnehezebb időszaka volt, és félek tőle, hogy még ugyanennyi vár rám. Ha nem sikerül valahogy elrendeznem magamban az öregedést, fizikai fájdalmakat, borzasztó csalódásokat, a napi heroikus küzdelmeket, hogy összeroppanás nélkül végigéljem a reggeltől estig tartó feszültséget, akkor valószínűleg tepsiben végzem. Eddig jobbára sportos blog formájában működtettem…