On(t)eEK. Amikor megérkezel a település határába, jelzőtábla fogad, szinte kiveri a fogad. Ez van ráírva: On(t)eEK. Felette hivatalos nyelven is szerepel a falunév, de alapvetően ez a fura felirat határoz meg itt sok-sok mindent. Ugyanis a nagyközség ősi druida település. Jelenleg pedigrés druidából összesen huszonnégy szerepel a nyilvántartásban, chippel, petefészek és/vagy heregravírozással védték le magukat. Húsz fészek és négy here került lézergép alá. Ha nem tudod, melyik szerv melyik nemhez tartozik, kattints egy gúglit. Folytatom. Akkor, ha beleszámítjuk azokat, akiknek csak egyik szülője vallotta magát druidának, akkor még többen vannak. Szám szerint huszonöten. Második fokú druida rokonsággal rendelkezőkkel exponenciálisan nő ez a szám: huszonhat. Ám nem szabad elbagatellizálni a dolgot, én sem tehetem, folytatom. Mondjuk, felpörgetem. A lényeg az, hogy összesen harminckettő druida lakik a községben, hiszen a fél, negyed, nyolcad, sőt a hatvannegyed vér is nyom a latban, de a legutóbbi helyi druida törvény szerint az is számít, aki druidával szexelt, sőt az is, aki látott valakit druidával szexelni. Ez még plusz öt személy, melyből ketten felvállalták a kefélő szerepét. Az említett, ominózus helyi rendelkezés szerint már az is lehet fajtabéli, aki látott druidát vagy megérezte a jelenlétét. A harminckettedik személy ilyen. Ezt a történetet zárójelbe teszem, mert teljesen félreviszi a bejegyzés szigorúan szabályos vonalát. Talán ki is lehetett volna hagyni, de leszarom. Ha már papírra jegyeztem, akkor leírom. Nyugodtan ugord át, mert tömörebb baromság, mint egy átlagos M1 híradó! Két piros bisz-basz vonal közé tettem, hogy tudd, mit ne olvass el!
(A harminckettedik tag tiszteletbeli, hiszen ő nem volt ekte (neokelta nyelven – eredeti), törvény szerinti druida. Hiteles története szerint egy langyos nyári éjszaka felkirándult a falu fölé magasodó hegytetőre. Szerelmi bánatát sárdonnés oldószerrel igyekezett eltüntetni, ezért volt nála egy – a druida berkekben elhíresült – ötliteres marmonkanna. Őgyelgett, mint tétova fing a levegőben, néha-néha szájához emelte a búfelejtőt. Az egyik kortynál – a műanyag kanna, és a benne lötyögő ital fénytörésén keresztül – megpillantott egy kifejlett, feltehetően hím druidát, aki az erdő védett árnyékából a mezőre lépett, és látszólag együtt legelészett a szarvasokkal. Látom, hogy rázod a fejed haver, és kétségbe vonod a történetet. Éjszaka? Sötétben? Kamu duma, puha kula. Persze, hogy telihold volt, baszki, különben, hogy láthatott volna bármit éjnek évadján. A történet ugyan egy pillanatra megingatta a druida közösséget is, de az a tény, hogy ezzel az egy fővel majdnem 3%-kal nő a druida népesség, gyorsan elsimította a kétely hullámait. Befogadták, sőt megkapta a „Látó” tisztséget.)
Nos, ott tartottam, hogy a település nyelvi kisebbségét ezek az ókelták képviselik. Ugyan a falu lélekszámának mindössze 0,59 százalékát képviselik, mégis fontos, mindenkit érintő ügyek mellett tehetik le végletekig átgondolt, ész érveken alapuló voksukat, ezzel is segítve a többség érdekeit. Ezt a tényt használom most fel, hogy folytassam On(t)eEK iskolájának szomorú, mégis nevetséges történetét. Ugyanis az iskola vezetőjének megválasztása végső soron a druidákon múlik.
Most pedig elétek tárom azt, ami a fejemben van. Olyan vezetői típusokat írok ki magamból, akiket sosem választanának egy intézmény élére, de még munkatársként is csak az alagsorban kapna helyet. Igen, a kazán mellett. Ha nincs kazán, akkor is az alagsorban, talán majd lesz egyszer kazán. Olyan típusokról írok, akiket csak olyan ember választana egy iskola élére, akinek négy idegsejtje van, és azok is csak a szájtól a seggig tartó szakaszért felelősek. Vagy humanoid szirti cápák választanak olyat, akiket megerőszakolt egy pörölycápa, és ki akarnak baszni a petéikkel. Jöhet tehát az első típus.
A lusta
Egyszer volt, hol nem volt, de volt, ha mondom. Élt egyszer egy ember, aki olyan végtelenül és fájdalmasan lusta volt, hogy bárhol éhen halt volna. Olyan leírhatatlanul lassú és fájdalmasan lusta volt, hogy azon érdemes inkább elgondolkodni, miként kerülhetett Ő vezetői pozícióba. Persze ez egy mese, itt bármi megtörténhet. Ez az ember hajmeresztő lustaságával beírta magát a szinonima szótárba is, méghozzá olyan módon, hogyha rokon értelmű szavakat keresgélő felhasználók beírták a keresőbe azt a szót, hogy lusta, nem rokon szinonim szavak gördültek elő az elektronikus szótárból, hanem ezen derék polgár munkaidőben készült fotója, melyen komputere előtt üldögélve látható, amint egy halom szűk határidős dossziét használ párnának a déli sziesztához. Ugyanezen kép gördül le, ha a borzasztóan lusta vagy baszkiaztaqurvamilyenlusta kifejezésekre kattint az ember. Ha nem hiszed, irány a net. Olyan átkozottul lusta volt, hogy a málnaszörp megerjedt a szájában, és pálinka formájában nyelte le. Olyan lusta volt, hogy két pislogás között napszakok tűntek el az idő kegyetlen folyamában. Természetesen itt jön a képbe az a cseppet sem elhanyagolható tény, hogy amennyiben neadjisten egy ilyen ember kerülne pozícióba, és mellette mégis működik, sőt virágzik az általa (nem)irányított intézmény, akkor az miként lehet. Nos, két variációból választhatunk: vagy egy valódi, esszenciális csodával állunk szemben vagy dolgoznak helyette mások, a kollégái, a nem lusta emberek. Választhatsz ízlésednek megfelelően. Én megtettem már, választottam, viszont nem árulom el neked, mert nem akarlak befolyásolni semmiben. Annyit fűzök csak hozzá, hogy kurvára nem hiszek a csodákban…Így megy ez! (Vonnegut, ki más?)
Az alattomos és/vagy hazug
Szerintem abban megállapodhatunk, hogy olyan alapvető emberi értékek hiánya szüli az aljasságot, ami teljesen kizárja ezt a típust a vezetői szerepvállalásból. Leszögezhetjük, hogy ilyen ember nem ülhet vezetői székben, és nem is ül. Innentől kezdve csak játék a gondolatokkal, hogy milyen lenne az a világ, ahol – tegyük fel – aljas ember vezet egy közösséget. Esetleg egy egész települést vagy országot, de elég, ha egy tök mindegy milyen intézményt, ahol emberek dolgoznak egy közös ügy érdekében. Ha én egy ilyen sátáni trónuson ülnék, akkor megpróbálnám megtartani a helyem, bármi áron, anyagi és emberi értékeket figyelmen kívül hagyva. Ez – mondjuk – faszság (szendéknek: botorság), hiszen nem lennék tudatában, hogy morális dögkút vagyok, sőt azt gondolnám, hogy én szartam az Univerzumot bolygóstul, csillagostul, és csak azon csodálkoznék, hogy ekkora „szülés” után miért olyan apró a kijárat. Tehát ott tartok, hogy kell az ajándékba kapott pozíció. A pozíciókra viszont néhány évente mások is igényt tartanak, hogy jobbítsanak, erősítsenek a közösségen, tehát négy évente ki kellene találnom valamit, hogy visszaverjem a támadást. Mit tennék? Első körben megkeresném a döntéshozókat – mondjuk a druidákat, és megpróbálnám meggyőzni őket, hogy miért én vagyok a „faszagyerek”. Második körben megkeresném a döntéshozókat, és megpróbálnám meggyőzni őket, hogy az ellenfelem miért nem „faszagyerek”. Harmadik körben megkeresném újra a döntéshozókat, és ha két megelőző látogatásom nem járt biztos sikerrel, akkor beígérnék nekik valami kihagyhatatlant, lenyírnám a füvüket, megetetném a kecskéiket, vagy pénzem függvényében befizetném őket búvártanfolyamra mondjuk a Seychellre, a belizei Nagy Kék Lyukba vagy ha csöves vagyok akkor egy szaros bányatóra. Én mondjuk bedobnám a testemet is, bár megijednék, ha a hagyományos pozitúrán felül lennének külön igények. Negyedik körben elmennék a legfőbb döntéshozóhoz és ellenfelemről képtelennek tűnő információkat terjesztenék. Divatos, a jelenlegi propagandába illő dolgokat súgnék propagandához szokott fülekbe.
- Bizonyíthatóan, genetikusan kommunista. Születéskor minden anyajegye vörös, ötágú csillag.
- Buzi. Van egy fotó a fészbukján, ahol egy szivárványos pisztránggal szelfizik.
- Zsidó, vagy Jézus gyilkosa. Kurvára mindegy, ugyanaz. Tanórán emígyen szólított fel egy gyereket válaszadásra: – Na, mit mondasz, Dávidkám, csillagom?
Természetesen ezek csak agymenések, hiszen a döntéshozók ész érveken alapuló döntésekkel rukkolnak elő, amelyek segítik a közösség életét. Így az aljasság nem kövezhet ki magának további utakat. Ugye, nem?
Politikailag elkötelezett
A mai világunkban természetesen ilyen nincs, de én úgy is kezdtem ezt az írást, hogy olyan tulajdonságokkal ruházom fel írásom pácienseit, amelyekkel ők annyi eséllyel indulnak egy igazgatói pályázaton, mint bayerzsolt a Könyörületesség&Empátia világbajnokságán. Játsszunk el a gondolattal, milyen furcsa lenne, ha egy igazgató kitiltaná az iskolából az Ahmed, Rafi, Mohammad, Abdul nevűeket, arra hivatkozva, hogy jön az őszi, beöltözős idény, és „ezek” pufikabát helyett robbanómellényt vesznek majd fel. Nem lehet, hanem tutira biztos, hogy „ezek” mind gumicsónakos dzsihadisták, amit mi sem bizonyít jobban, mint a – „migránsok csórók, ezeknek meg, bazmeg ájfonjuk van”. Ezen kívül kikúrt barnák, és nézdmegakorántmiketmond, illetve ezek kecskére cserélik a feleségüket, meg visszafele olvasnak és persze a legfőbb érv, hogy „ez kurvára biztos”. Milyen furcsa lenne, ha egy vezető megijedne a színektől, emberi fogalmakat keverne politikaiakkal, ha állami iskolában minden osztályterem falára feszületeket akarna szögezni vagy a színekből fehéret alkotna. Persze, tudjuk, hogy ilyen nincs. Az iskola világa nem ilyen. Egy harctér hasonlít a leírtakra. Milyen furcsa lenne, ha egy vezető megfigyeltetné a kollégáit, és erre specializált humanoid szurikátákat alkalmazna. Ezek a szurikáták akkor is ott lennének a közösségben, amikor nem láthatóak. Megfigyelnék a munkahelyi levelezéseket, negédes mosollyal barátkoznának a megfigyelésre ítélt személyekkel. Megpróbálnának beilleszkedni, majd összeírnák, ki, mit mondott vagy mondott rosszul, majd jelentenének az óberkápónak. A legrosszabb az lenne, ha az egyik ilyen félművelt szurikáta a vezető feje fölé nőne, önálló döntéseket hozna, és információk pótlására saját információkat hozna létre. Egy elszabadult terminátor lenne ez a megfigyelő. De hagyjuk, mert ez is csak e képzelet szüleménye. Ilyen nem történhet sehol, és semmikor. Milyen furcsa lenne – Észak-Koreát leszámítva, ahol semmi sem furcsa, mert kitörölték a szótárból a „furcsa” szót, tehát milyen furcsa lenne, ha egy demokratikus vezető saját közössége köreiben hangosan éltetné az uralkodót vagy az uralkodó pártot: – Éljen Mao, Enver Hodzsa vagy Putyin vagy a párt vagy tudjaatököm. Felkapnánk a fejünket, nem? A válasz erre: – Nem, nem kaphatjuk fel a fejünket, mert ilyet nem csinál egy vezető. Ilyen vezető nincs!
Miért nincs ilyen vezető? Mert a döntéshozók is vezetők! A döntéshozók sem rendelkezhetnek a fent említett tulajdonságokkal. Nem véletlen, hogy e képzeletbeli druida önkormányzat is a legjobb, legokosabb, legképzettebb tagok négytagú esszenciája. Ilyen vezetőt biztosan nem támogatnának.
Akkor meg hogyan lehet mégis kimondani: alkalmatlan, megtartva?
Folyt köv.
