Kurta kis bejegyzés lesz ez. Ugyanis 2023 nem érdemel meg többet, 2024 meg nem kecsegtet jobbal.
Próbálom pozitív hangvételű bejegyzéssel zárni ezt az évet. Semmi bazmeg, semmi faszom. Vigyázok a szavaimra, mint a hímes tojásokra. A negatív ebben a bejegyzésben pozitív.
Mostanában nehezen alszom el, hajnali háromkor kinyílnak a szemeim, és kezdődik a szenvedős-emlékezős éjszakai belső tévé. Reggel arra ébredtem, hogy a telefonom hangszórójából lágy, párás-nyálkás dzsesszhányás szivárog a szoba éterébe. Először nem értettem a dolgot, aztán rájöttem, hogy hajnali háromkor, három órányi kellemetlen fetrengést követően én állítottam be szpotifáj-altatót, és az kitartott ébredésig. Felültem, megdörzsöltem a szemeimet, és megpróbáltam valami arcot gyurmázni arra a gömbszerű szövethalomra, amit a Magasságos a nyakamra akasztott fej hiányában. Shar-pei fész, ennyi sikerült.
Reggeli közben az jutott eszembe, hogy megköszönöm a körülöttem levőknek, hogy velem voltak a 2023-as istenverte évben. Tehát, köszönet mindenkinek.
Első sorban a gyerekeknek, diákjaimnak tartozom nagy-nagy köszönettel, akik az etyeki, majd a scheiber-suliban – nap, mint nap – már a puszta létezésükkel is életet leheltek belém. Még akkor is, amikor kurvára nem volt pulzusom, szívhangom, légzésem, és erjedt hullaszag terjengett körülöttem. Bocs a halottért. Meg a pulzusért. Megígértem, hogy vigyázok a szavaimra. Köszönök mindent a gyerekeknek.
Jó szívvel gondolok azokra az etyeki kollégáimra, akik 2023-ban (is) egy emberként emelték fel a hangjukat a primitívség, rosszindulat, vallási álca és valamennyi bullshit politikai manőver ellen, amelyek hosszú éveken keresztül nyaldosták az etyeki iskola lépcsőjét, majd végül szépen elöntötték az egész sulit pincétől padlásig, és kurvára ott is maradtak. Bocs a lépcsőért. Meg a pincéért. Megígértem, hogy vigyázok a szavaimra. Köszönök mindent a kollégáimnak.
Jó szívvel gondolok az etyeki szülőkre, akik küzdve küzdöttek a gyerekeikért. Megtanulhatták, hogy a jó ügyért való tartós, és verejtékes harc végül elnyeri méltó jutalmát. Ez utóbbi mondatot egy szerencsesütiben találtam. Tök menő. Köszönök mindent a szülőknek. Főleg, hogy legyártották a gyerekeiket.
Jó szívvel gondolok arra a lusta, szaros kis szurikátára is, aki a mai napig figyelő üzemmódban monitorozza saját kollégái életét. Cuki, mert azt hiszi, hogy ha ő figyel, az azt jelenti, hogy őt nem figyelik. Kis buta. Megtanított arra, hogy miként lehet elfogadni a segítségért járó tökön szúrást. Köszönök mindent, édes szurikáta-kisasszony.
Köszönet jár egy számomra rendkívül fontos nőnek, akitől megtanultam, hogy mit jelent az önuralom, és megtanított arra is, hogy elfogadjam, hogy létezik a „lehetetlen” kifejezés. Köszönöm, hogy árvízvédelmi töltésként arra ösztönöz, hogy csapjak át a gát falán.
Köszönet jár egy számomra rendkívül fontos nőnek, hogy elviselt, szeretett, és mellettem állt. Majdnem végig, tovább, mint sokáig.
Jó szívvel gondolok családtagjaimra. Mindegyikre.
2023
Még tart.
Pokoli egy év. Életem legkeményebb, legküzdelmesebb, legfájdalmasabb és mégis legfelemelőbb éve.
2024
Az jön. Jó lesz.
