Hírfolyam

Tanévnyitó félmaraton

Egész délután powerpointot gyártottam, egyetlen dián szarakodtam vagy három órát. Régi családi fotókat szkenneltem, és exportáltam, ami teljesen lezsibbasztott. Amikor már az összes tököm tele volt vele felálltam a gép mellől, és beöltöztem a “talpigsztreccs” buziruhámba. Készítettem egy hét dekás izolöttyöt, leragasztottam a csöcseimet, a gatyámba csavartam egy fél tekercs budipapírt, letoltam két deci izo-magnézium italt, és kiautóztam a botpusztai startpontomra. Ide csak azért furikázok, mert abban bízom, hogy egyetlen buzeráns kutya sem fog megkergetni, a seggembe harapni, de látnom sem kell egyet sem. Két kilométer összesen, de nem muszáj átevickélnem a kóbor kutyás Etyeken. Fél hét előtt pár perccel érkeztem a helyszínre. Az első élőlény, amit megpillantottam egy ötven kilós kuvasz volt, akit a helyi lovardás baromarc etet-itat-szarat, azaz elvileg Ő a gazdája. Megvártam, amíg eltűnik, aztán nekivágtam a híres-neves tanévnyitó félmaratonnak. Tegnap nagyon szarul ment, a bokám is, a csípőm is kripli lett a végére, pedig nyúlfarknyi távot futottam összesen. Ennek megfelelően – és a délutáni Feldene kapszulának – jó lassan kezdtem. Igyekeztem a combhajlítókat kímélni, ezért a legkisebb energiájú futást választottam, azaz nem emeltem a lábaimat, próbáltam kerülni a sarokra érkezést. Az 5:10-es átlagtempó nagyon jól esett, nulla fáradást eredményezett. Érdekes módon csak a tizedik kilométernél tört rám a szarraptor, addig lábon sikerült kihordani ezt a méhen kívüli terhességet. Szabadulván az “édes tehertől” rákapcsoltam, hogy az 5 perces átlagkiliket sikerüljön abszolválnom. Közben szépen besötétedett. Érkezés után csendesen nyújtottam. Hideg volt, pára, és símogató déli szél. Őrületesen kellett az a mai középtáv. Bele haltam volna, ha itthon tespedek. Holnap tanítási nap, újra órarend, és instrukció nélkül. Lassan kezdem megszokni, hogy nem a minőség, csakis a 182 tanítási nap letudása a cél. Öt éve izgatott, négy éve bosszantott, három éve harcoltatott, két éve elkeserített, tavaly depressziót okozott, idén…idén azt hiszem megszokom. Jövőre – félek – leszarom.

Tagged