Nehéz újra blogot kezdeni. A LegálisDrog-blog sok mindenen átsegített, és megvalósította azt a célomat, hogy a környezetemben élő, hozzám viszonylag közel állókat sportolásra, futásra bírjam. 2014-től négy éven keresztül hetente írtam egy-két bejegyzést, hosszú cikket. Némelyikük nem az én életemről szólt, mégis valamennyi bejegyzést magaménak tekintettem. A LegálisDrog sokakhoz eljutott. Kapcsolatok jöttek létre, némelyikük kifejezetten szorossá vált. Sokakat segített előre, ahogy engem is sokáig motivált. Azonban hirtelen, 2018-ban vége lett. Ugyanezen évben szinte valamennyi hobbimmal felhagytam, és lassan teljesen egyedül maradtam.
Hogyan jutottam ide? Miként történhetett meg az, hogy akiket szerettem, elfordultak tőlem, és a legnagyobb bajban magamra hagytak? Hogyan jutottam el oda, hogy aktív sportoló létemre egyszer csak vérnyomás-gyógyszert kellett szednem? Hogyan jutottam el odáig, hogy korábban fontos emberek életében marginális szerepekhez sem jutok? Hogy sokszor nem tudok döntéseket hozni? Hogy kellemetlenül érzem magam a mindennapokban? Hogy a futás a mai napig életem legfontosabb tevékenysége, ha nem az egyetlen? Hogy a futás egyszerre segít, és nyom le a mélybe?
A LegálisDrognak vége. Az a blog a rossz közérzet kialakulásáig, az elhagyatottságig, és saját magam kiközösítéséig tartott. Most egy valódi naplót akarok írni. Nem szeretnék senkit sem motiválni vele. Csak az érzéseimet akarom elektronikus papírra vetni. Talán ez segít majd abban, hogy visszatérjek a 2014-es önmagamhoz. Talán.
